(Forrás: nem saját)

Majdnem a saját hatásom alá kerültem egyik vasárnap este a banánkenyér készítése közben, mivel a sütemény gyönyörűen emelkedett sütés közben, szépen elvált az edény oldalától és szép lett. Elképzeltem, ahogy slowmotion videót csinálok a sütés, ez utóbb elmaradt ugyan, de elképzeltem. Nos a végeredmény a csücsöknél frankó, de kb a negyedik (igen, megettem) szelet után nem volt oké.

Többedjére tapasztalom a villanysütőnél, hogy a sütés folyamata közben minden patika, de a sütemény legbelső része nem sül át teljesen, melegen még nagyon finom, de bizarr állagú lesz másnapra.

Teljesen boomer módon a Vasedénybe mentem tepsit venni miután a "zívét" is meg tudtam volna rajzolni, ahogy kihajítottam a régi tepsit. Többedjére  bizonyosodott be, hogy nem kell a flanc semmiben sem, értelmetlen , felesleges és drága. Mondom, szóval egy banánkenyér, stefániaszelet és normál kenyér sütésére is tökéletesen alkalmas bádogtepsi boldog tulajdonosa vagyok 1.790-ért. Érted? Tökéletes elégedettséggel tölt el a bádogtepsi tulajdonlásának ténye. LOL, bárcsak minden ennyire egyértelmű és könnyű lenne. 

Szóval főpróba a félig rothadó banánokkal ma este, eredmény holnap. ha ez a tepsi sem jön be, akkor nagyon valószínű, hogy én kú....élok el valamit csúnyán, de addig is marad a remény, hogy kva nagy hős vagy vagyok!3

Ölelés:

BMW

(Forrás: Wikipedia)

Nokedli szavunk (hasonlóan, mint a hokedli, ródli, blődli, rahedli, cvekedli, tarkedli, pukedli, vimedli, stampedli, hecsedli, partedli, puszedli, fándli, cirfandli, svindli szavunk), a bajor-osztrák eredetű Nockerl szóból jött létre és mintegy 110-120 éve a délnémet-osztrák Nock ('kavics, gömbölyded alakú szikla, sziklazátony' jelentésű) szó kicsinyítőképzős változata nyomán (utalásul a forró vízből fel-felbukkanó tésztadarabkákra) keletkezett. (Forrás: Wikipédia)

Dél- alföldi vagyok még szép, hogy nokedlivel eszem a paprikást/pörköltet, dél-alföldi vagyok még jó, hogy mindenhez is ettem kenyeret, dél-alföldi vagyok a sült húshoz télen kompótot vagy befőttet ettünk és szeretem a dinnyét kenyérrel. Igen, túléltem édesanyám unortodox ételpárosításait, sőt továbbfejlesztettem azokat, a magam ízlésének megfelelően.

Ok, a dinnye kenyér kombó talán túl sok, azt már elengedtem, de  a nokedlit azt valószínűleg soha. Az örömteli fogyás/átalakulás híve vagyok, ennek megfelelően egy hónapban egyszer megengedem magamnak, hogy jóízűen, teli szájjal, örömmel nokedlit egyek. Az a fő bajom a „nokesz” egészséges változatával, hogy szürke és gumiállagú, viszont a spenótos nokedlivel az égegyadta világon semmi bajom sincs. Próbáltam rétesliszttel is elkészíteni, de az valahol megállt a grízgaluska és a nokedli között, bizarr volt, de megettem, mert nem készítettem más köretet.

Az önkéntes munka és a napi teendők után a gombapörkölt elkészítéséhez volt kedvem és erőm. Barna csiperkegombát választottam a LIDL-ben, tetszik az íze, viszont nem tudom megmondani a lényegi különbséget a hagyományos csiperke és a barna változata között.

A kiváló ételfotó ma sem marad el. :-)

A gombapörkölt készítéséhez legalább két közepes vagy négy kisebb hagymát felaprítok és zsíron üvegesre pirítom majd, ha nem felejtem el akkor egyből ráteszem a feldarabolt paprikát is, majd pedig a gombát és együtt dínsztelem, míg a gomba levet nem enged. Ezt követően fűszerezem sóval, borssal, majorannával, fokhagymával és pirospaprikával. Amint a fűszereket felvette a gomba, utána aprított paradicsomot vagy paradicsompürét teszek rá és tovább főzöm, majd pedig felöntöm vízzel és addig főzöm az ételt, míg szaftos nem lesz. Itt a mese vége. 😊

A technika ördöge vagy a cenzúra eltüntette az előbb a bejegyzésemet, annak teljes terjedelmében, bizonyosan túl szórakoztató és kreatív lett. (LOL)

A hétvége után a hétfő egy fostalicska, szemerkélő esővel és szürkeséggel szállt le közénk napsütés helyett. Elfogadom, mert a Jóisten egyelőre nem perelhető a szürkeségért és mert minden évszaknak évszaknak megvannak a maga jellegzetességei. Megbuddhulásom, nem a mai napra esik szóval ennyit erről.

A hétvégén sikerült átlépnem a 10 000 lépéses napi lépésszámot, ami rendkívül örömteli előrelépés és fejlődés számomra, főleg úgy, hogy ebben a pillanatban a nőnapra kapott csokit eszem a lelkifurdalás legkisebb érzése nélkül, mert örömet okoz és mert tudom, hogy mozogni fogok délután és este és fogyni, alakulni csak jókedvűen lehet, különben semmi, de semmi értelme nincsen és maximum a test és a lélek ellen irányzott bántalmazó magatartásként értékelhető. Fuck it!

Nagyon szeretek Budapesten sétálni, mert gyönyörűek az épületek. Egy letűnt korszak emlékőrzői, azé az időszaké, amikor még tiszteletben tartották a szakrális geometria szabályait és nem volt minden szürke-fehér és cakkos szélű vagy símán csak összehányt, silány minőségű szar. A belvárosban az egyik kedvenc kávézóm a párizsi hangulatot árasztó Le Petit Bistro-t. Bár a hely sajnos végleg bezárt, valódi oázisnak tűnt a belvárosi zsúfoltságban. Bízom benne, hogy lesz majd valaki, aki újranyitja. A másik kedvencem a Nagymező utca, amely kulturális és gasztronómiai szempontból kedves színfoltja a belvárosnak a színházakkal az éttermekkel és a bulinegyed esténként és hajnali zajaival. Egy csoda, de van 300 méternyi út, amit senki nem érez magáénak, így olyan rajta közlekedni mint kb. bárhol Romániában 1982-ben, kátyús, zötykölődős förtelem, vesekő esetén kiváló terápiás útvonal, egyébként nem. Szerencsére az utca mindettől függetlenül a megmaradt fáival gyönyörű. A sarkon a templom, az általános iskola és a zeneiskola mind klasszikusnak stílusúnak tekinthetők.

Ételekkel jövök még később.

Ölelés

BMW

Egyszer egy interjúban Aretha Franklint arról kérdezték, hogy mi okozta számára a legnagyobb kihívást az életben, erre azt válaszolta: azt kitalálni mi legyen este vacsorára. 

Átérzem, megértem, néha valódi kín olyat főzni, ami egyszerre finom, egészséges és ezzel egyidőben olcsó is. Imádom a kreatív ötletelést, de azt még annál is sokkal jobban, ha a menü tervezését, részben ugyan, de átadhatom a mesterséges intelligenciának. A XXI. század eddigi egyik legnagyobb találmányának tartom az AI-t, mindaddig, amíg azt etikusan használjuk.

A bevásárlást a "kovix előtt óta" (ilyet nem biztosan, hogy mondunk) többnyire  online intézem, de néha szeretek offline is vásárolni. Azt hiszem nagyon ritkán volt bevásárlólistám és nagyjából tudtam csak azt, hogy mit szeretnék, illetve a boltban cikázva mindig jött további  ihlet és az impulzusvásárlás. Sok felesleges körhöz vezetett ez a gyakorlat, de mint mindent ezt is ki lehet nőni, meg lehet fejlődni.

A következő  két nap menüjének összeállításához is a Chat Gpt-t használtam. Kíváncsi voltam mit lehet főzni brokkoliból, gombából, almából, csirkemellből, joghurtból és banánból. Spoiler alert: süti biztosan lesz.

Kértem a Chat Gpt-t hogy gondolkozzon kis jövedelmű magyar nyugdíjasként, így a quinoás túlkapásokat egyből töröltem a menüből. :-)  Felettébb vicces, ahogyan a Chat Gpt-vel egyezkedtem abban, hogy a bevásárlólistát mennyiségekkel együtt megadva készítse el, ezt lehet fokozni azt, hogy hány felnőtt és hány gyerek részére készülő étrenden gondolkodjon. Nem mondom, hogy összevesztünk, de kiosztott, hogy vásároljak nagyobb tételben, ha nyugdíjas vagyok és fogyni szeretnék. LOL, ok Pista, ne húzd fel magad, nem éri meg!

Itt  találod a menüt 2 napra:

1. nap:

Reggeli:

 Zabkása szeletelt banánnal és egy csésze fekete teával (cukrozatlan)

Ebéd:

 Csirkés-zöldséges ragúleves (csirkemell, brokkoli és rizs felhasználásával)

1 szelet banánkenyér

 Uzsonna:

Egy marék mandula, dió, mogyoró 2 szem datolya

 Vacsora:

 Sült csirkemell párolt brokkolival és rizzsel

Gyógytea (pl. kamilla vagy menta)

2. nap:

Reggeli:

Banán és alma zabkása egy csésze zöld teával (cukrozatlan)

Ebéd:

Gombás -csirkés stirfry rizzsel

Zöldtea

Uzsonna:

 Szeletelt alma fahéjjal meghintve

Vacsora:

Csirke és zöldséges egytálétel (ezt nem teljesen értettem, hogy itt mire gondolt a Chat Gpt, de itt hagyok helyet a kreativitásnak)

Gyógytea (pl. gyömbér vagy hibiszkusz)

Ölelés :

BMW

Körülbelül ilyen felszabadultnak és örömtelinek érzem magam minden egyes napon a megtett sétáim után. A hétvégén szélesítettem a határaimat, igyekeztem "néhány" lépéssel többet tenni, mint a korábbiakban. Azt tapasztalom, hogy sokkal jobban alszom, mióta sétálok és kevésbé visel meg a stressz. Kilókban mérhető változásokat egyelőre nem tapasztaltam, de a nadrágom kevésbé passzos, mint 2-3 héttel ezelőtt, tehát valami bizonyosan történik.

A hétvégén instagramon egy videókészítő közzétett egy felhívást arról, hogy közösségi sétát szervez a Margit-szigeten, csatlakoztam, így a következő hétvégi sétáimat, már nem egyedül kell megtennem, azzal kapcsolatban is bizakodó vagyok, hogy jó társaság jön össze. A március havi cél 150k lépés és az NN Városi futás 3 km-es távon.

 Ételek

A hétvégén banánkenyeret csináltam és Íz-lik Gluténmentes és finom  

csatornájáról kipróbáltam egy zöldborsós csirkeragú receptet, amelyet a saját szám ízére alakítottam, így temérdek mennyiségű zöldfűszer és fehérkáposzta is került az egytálételbe. A mennyiségekkel mindig hadilábon állok, így egy legalább négytagú családot gond nélkül megetethetnék a mennyiséggel, amit készítettem, de sebaj így legalább jut holnapra is és holnaputánra is a hétvégi adagból.

Ölelés

BMW

A február a maga szürkeségében, esősségében egészen gyorsan eltelt, eközben én magam folyamatosan újjászületek. Vannak válaszaim az élet kihvásaira, persze az is előfordul, hogy elfogynak a szavaim, de a lényeg, hogy egy pillanatra sem engedtem el a saját kezem.

Megérkezett a séta az életembe, örömet, izzadtságot és kisímuló idegrendszert hozott. Fél órát tudok sétálni, persze a nemlétező testrészeimből is folyik a víz miközben sétálok, de egy másodpercre sem keserít el vagy tántorít el a céljaim véghezvitelétől.  Most éppen #couchto5k

A februári lépésszámláló összesítésben azt mutatta, hogy  95 506 lépést tettem magamért. Fck yeah!!!! A reggeli jógagyakorlásom sietős, néha nagyon nem esik jól, de igyekszem átpasszírozni magamon a napüdvözlet mozdulatait. Mivel csodás, kreatív barátaim vannak, ezért egyik este online közös futás volt a program. Imádtam, röhögtünk, beszélgettünk és mozogtunk.

A héten többször főztem úgy emlékszem, az viszont biztos, hogy minden ebédem főtt étel volt csodás érzés. A legutóbbi alkalommal a fagyasztóból elővettem egy  csomag mirelit halat és paprikáslisztben megforgatva kisütöttem, semmi fakszni csak én és a finom , vékony sós, fűszeres sült kéreg és a hal. Készítettem hozzá tzatzikit és végre nem spóroltam ki a kaprot belőle. A tzatzikit a gasztronómia, ezen belül is a salátaevés ünnepének tartom, szaftos, sós, hűsítő és majdnem minden sült ételhez passzol nem az az átlagos fojtós szörnyűség, ami bár nagyon trendi és egészséges, de ehetelen. (sorry not sorry)

  Ölelés

BMW

Irtózom ettől a szótól, mert mindig azt az érzést kelti bennem, hogy valamely ételből elvész egy olyan összetevő, amelytől az egész finom, illatos, omlós, lágy vagy egyszerűen csak sok.

A túrógombócom a gyatra minőségű túrók áldozatul esett volna, ha nem keresek egy olyan receptet, amely más módot nem ajánl a túrógombóc elkészítésére. Tepsis! v..ze tepsis! Valószínűleg csak nekem új, de annyi baj legyen.

Hozzávalók: Fél kg túró (a legkevésbé rossz fajtából) búzadara negyed kilogrammonként 1 dl (a gyakorlatban, amíg sűrű, de formázható állagú lesz) 2  egész tojás, reszelt citromhéj, édesítőszer.  Az összetevőket alaposan összedolgoztam és mivel  negyed órával megelőzően néhány gombóc a lobogó vízben lelte halálát, ezért a kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral és  a  formába gombócoltam a maradék masszát. A tetejére  pedig görög joghurtból, tojásból, vanília aromából és citromhéjból álló öntetet készítettem, amellyel nyakon öntöttem és alsó-felső sütéssel 180 fokon kb. 20-25 percig avagy ránézésre átsült állapotig sütöttem.

Az eredményt mutatom itt:

Ízében finom, állagában kevéssé a hagyományos változattól kevéssé eltérő eredménye lett a kísérletnek, de  a pirított prézli most elmaradt és annyira nem is hiányzott. A túrógombócot véleményem szerint nem tette tönkre ez a változtatás.

Ölelés

BMW

A hosszas mindennapos helyben-ülés megöl. Talán ez így erős túlzás, de kutatások szerint átlagosan 9,3 órát ülünk egy helyben, ezzel szemben az alvási időnk 7,7 óra naponta.  A napi tízezer lépés száma  mára mítosznak bizonyul és így néhány évtized távlatából kiderült, hogy egy marketingfogás volt az 1964-es tokiói olimpia idején alkalmaztak arra, hogy ezzel mozgásra ösztönözzenek, ezzel együtt véleményem szerint elegendően kerek és magas szám ahhoz, hogy kimozdítson a mozdulatlanságból. Saját megállapításom a témában jelenleg az, hogy bármilyen mozgás is jobb, a semmilyen mozgásnál.  

Szeretném az aerob mozgást is visszahozni az életembe és  mozgékonyabbá, energikusabbá válni, így azt találtam ki, hogy számolom a lépéseket és ehhez egy célt rendelek havi szinten.  Ez a szám erre hónapra a 150 ezer lépés lett. Napi néhányezer lépéssel számolva teljesíthető a táv és erőnlétem javulásától függően emelhető is.

A hétvégén keresztül-kasul barangoltam  a neten, hogy a séta egészségügyi előnyeire ráleljek. Találtam a youtube-on válófélben lévő anyukát, aki számára a séta volt a kríziskezelő eszköz volt a válása idején, sokan súlycsökkentő program részeként alkalmazzák vagy a kreativitás növelésének egy módjaként tekintenek a sétára. A TikTok-on számos tartalomkészítő naplózza a saját átalakulását, illetve azt, hogy milyen hatással van a fizikai, lelki állapotukra a séta. Híres embereket is találtam, akik a munkájuk szerves részeként tekintettek a sétára, mivel ez a tevékenység segítette a kreatív gondolkodást és a problémamegoldást. Gondoljunk csak Steve Jobs-ra, Charles Dickens-re vagy Albert Einstein-re. Szókratész pedig úgy fogalmazott a sétával kapcsolatban, hogy tápláljuk ezzel az agyunkat kilépve a házból. Az agyat tápláló hatást neuropszichológiai kísérletek támasztják alá, amelyeknek során megállapították, hogy a rendszeresen sétálók körében javultak a kognitív funkciók  köszönhetően a séta során, az agyban megemelkedő oxigénellátottságnak.  Figyelemmel az egészségvédő előnyökre sétával hatással lehetünk az egészségben eltöltött élet idejének meghosszabbítására.

Séta van. 

Ölelés

BMW

Villámcsapásként ért a felismerés, hogy elkezdődött a nagyböjt időszaka, ami azt jelzi számomra, hogy hamarosan itt a Húsvét. Szigorú vallási előírások szerint  ebben az időszakban a felnőttkorú emberek napi háromszori étkezésükben kerülniük kellene  azt, hogy jóllakjanak illetve húsok helyett a zöldségek, tészták fogyasztásának kellene előtérbe helyeződniük. A  XI. századig oly komolyan vették a böjti előírásokat, hogy késő délutánig semmilyen ételt nem vettek magukhoz a hívek. Amennyiben eltekintek a vallási megkötésektől a tavasz közeledtével hasznos ötletnek tartom a szervezet ésszerű tehermentesítését és a tél folyamán kiürült vitamin - és ásványi anyag raktáraink újratöltését. 

Hagyományos értelemben véve nem vagyok vallásos, de a tavaszvárást és a húsvét hagyományait mindig is nagyon szerettem. A fentiekre is figyelemmel azért ma még megeszem a zöldéges csirkemellet, amelyet készítettem, de a hét folyamán igyekszem receptekkel is  felkészülni erre az izgalmas időszakra.

Mutatom a reggelim:

Bundáskenyér és tea kombó számomra az egyszerűség diadala a túlhype-olt brunch-kultúra felett. A Bundáskenyér az ami, a reggelik Opel Astrája, nem akar BMW lenni vagy Volvo, meleg, finom laktató és garantáltan előhoz kellemes emlékeket mindenkiből. Egyszer  például táborozáskor túl zsírosat kaptam, ebből a mennyi mannából és az étel a gyomromba kerüléstől számított öt percen belül retúrjeggyel érkezett vissza, berúgta a nyelőcsövem zárt ajtaját és a feldolgozódás egy teljesnek nem mondható változatában szót kért a padlótól, mindez természetesen a tábor étkezdéjének előterében történt és jó sokan látták.  Ezt követően egyértelművé vált számomra, hogy nem bírom a zsíros ételeket.

Ebédem:

Brokkolis- paprikás szaftos csirkemell

Az elkészítéshez a hagymát feldaraboltam és zsíron dinsztelni kezdtem, az üveges állag elérésekor rádobtam a felkockázott csirkemellet és együtt pirítottam. A brokkolit rózsáira szedve sós vízben külön megfőztem, majd pedig amikor a csirkemell megpuhult rátettem, azért, hogy az ízek vegyüljenek, görög joghurtba fűszereket (szerecsendió, majoránna, paprika, bors) és a magyar néplélektől elválaszthatatlan gulyáskrém-erőspista kombóval elkevertem és ráöntöttem a zöldséges csirkére. A szín kedvéért még egy kápia paprikát is feldaraboltam, de azt roppanósra  szerettem volna hagyni,  azonban az élet és a gáztűzhely más sorsot szánt a paprikának, összességében egy kellemes tavaszi és könnyű tétel lett  a végeredmény, amit itt mutatok:

 A tegnapi napom gasztrónómiai túlkapása a banános palacsinta lett. Gyerekkoromból felrémlett egy emlék, hogy egyszer milyen finomat ettem és megpróbáltam emlékezetből és tapasztalatból rekonstruálni. Majdnem sikerült. Az ilyen esetekre találták ki azt a megoldást amellyel bármely elb...szott desszert feldobható: ez a vanília puding és az apróra vágott gyümölcs és annak hangoztatása, hogy valami különlegesre vágytam.  Angolóra előtti esti programnak szánom a befejező műveletet, holnap mutatom.

Ölelés:

BMW

Soha nem voltam nagy rajongója a száraz, aszott rizsnek, amihez rosszabb menzákon/éttermekben konzerv kukoricát is  adtak  a konzerv "levét" rácsorgatva, jól elkeverve, konyhásnéni által undorral az arcon tányérra dobva. Köszi szépen, nem!

Amikor barátkozni kezdtem a főzéssel egy rizsfőzésekor apám csak annyit kérdezett megdöbbent arccal, hogy ez mi?  Mondtam főtt rizs, mondta tejberizs. Vállalom, tényleg szarul nézett ki, de nekem ízlett. Cukkerember szigorú arccal elmagyarázta azért, hogy kell rizst főzni. 

Azóta eltelt pár év a "Szarvasi B rizs" is örök és rizst főzni is megtanultam a magam módján, legalább azon a szinten, hogy küllemében és állagában egyaránt fogyasztható legyen és a vendégek számára szégyenkezés nélkül fel tudjam kínálni.

A rizs nem lesz tovább az ellenséged, ha megtanulod megfőzni és ízesíteni. Ha arányokat kérdezel arra vonatkozóan hogy miként főzd, a válaszom  az, hogy nem tudom pontosan,  legyen  jó, se túl sok, se túl kevés. Az én bevált módszerem az, hogy körülbelül egy nagyobb maréknyi rizst átöblítek, lecsepegtetek és egy lábasban zsíron elkezdem pirítani, addig a pontig, amíg kifehéredik sárgul, barnul, majd pedig megégett és lángra kapott a lábas.

A fent felsorolt és gyakorlatban is kipróbált fázisok közül  rizst a "kifehéredik", "üvegessé válik" részig javaslom a pirítani. Haladók alaplével öntik fel a rizst főzéshez. Őszintén megvallom, egy átlagos kedd este nem jellemző, hogy lenne otthon nálam a hűtőben alaplé, így marad a víz, mennyiségét tekintve, annyi, hogy jól ellepje, de ne haladja meg a lábas felének mértékét. Ezt követően sózok és magára hagyom a lábast.(!!!!)  Amikor a rizs tetejéről elfő a víz, befedem és hagyom, hogy a gőz befejezze a folyamatot és készre főjön a rizs. Nekem eddig ez a módszer vált be legjobban.

Nagy öröm, hogy lehet leveles spenótot kapni az év bármely szakában, így a spenótos rizs "kicsiparadicsommal" vegetáriánus fogásként is megállja a helyét, de én szeretem köretként  parmezánnal megszórva.

Mai ebédem a tegnapról megmaradt gombás csirkemell rizzsel:   

Tudástár, link a magyar rizsről:

https://tudatosvasarlo.hu/rizs-kisokos/

A "Szarvasi B-rizs" otthona:

https://oryza.hu/

Ölelés: BMW