A február a maga szürkeségében, esősségében egészen gyorsan eltelt, eközben én magam folyamatosan újjászületek. Vannak válaszaim az élet kihvásaira, persze az is előfordul, hogy elfogynak a szavaim, de a lényeg, hogy egy pillanatra sem engedtem el a saját kezem.

Megérkezett a séta az életembe, örömet, izzadtságot és kisímuló idegrendszert hozott. Fél órát tudok sétálni, persze a nemlétező testrészeimből is folyik a víz miközben sétálok, de egy másodpercre sem keserít el vagy tántorít el a céljaim véghezvitelétől.  Most éppen #couchto5k

A februári lépésszámláló összesítésben azt mutatta, hogy  95 506 lépést tettem magamért. Fck yeah!!!! A reggeli jógagyakorlásom sietős, néha nagyon nem esik jól, de igyekszem átpasszírozni magamon a napüdvözlet mozdulatait. Mivel csodás, kreatív barátaim vannak, ezért egyik este online közös futás volt a program. Imádtam, röhögtünk, beszélgettünk és mozogtunk.

A héten többször főztem úgy emlékszem, az viszont biztos, hogy minden ebédem főtt étel volt csodás érzés. A legutóbbi alkalommal a fagyasztóból elővettem egy  csomag mirelit halat és paprikáslisztben megforgatva kisütöttem, semmi fakszni csak én és a finom , vékony sós, fűszeres sült kéreg és a hal. Készítettem hozzá tzatzikit és végre nem spóroltam ki a kaprot belőle. A tzatzikit a gasztronómia, ezen belül is a salátaevés ünnepének tartom, szaftos, sós, hűsítő és majdnem minden sült ételhez passzol nem az az átlagos fojtós szörnyűség, ami bár nagyon trendi és egészséges, de ehetelen. (sorry not sorry)

  Ölelés

BMW