Villámcsapásként ért a felismerés, hogy elkezdődött a nagyböjt időszaka, ami azt jelzi számomra, hogy hamarosan itt a Húsvét. Szigorú vallási előírások szerint  ebben az időszakban a felnőttkorú emberek napi háromszori étkezésükben kerülniük kellene  azt, hogy jóllakjanak illetve húsok helyett a zöldségek, tészták fogyasztásának kellene előtérbe helyeződniük. A  XI. századig oly komolyan vették a böjti előírásokat, hogy késő délutánig semmilyen ételt nem vettek magukhoz a hívek. Amennyiben eltekintek a vallási megkötésektől a tavasz közeledtével hasznos ötletnek tartom a szervezet ésszerű tehermentesítését és a tél folyamán kiürült vitamin - és ásványi anyag raktáraink újratöltését. 

Hagyományos értelemben véve nem vagyok vallásos, de a tavaszvárást és a húsvét hagyományait mindig is nagyon szerettem. A fentiekre is figyelemmel azért ma még megeszem a zöldéges csirkemellet, amelyet készítettem, de a hét folyamán igyekszem receptekkel is  felkészülni erre az izgalmas időszakra.

Mutatom a reggelim:

Bundáskenyér és tea kombó számomra az egyszerűség diadala a túlhype-olt brunch-kultúra felett. A Bundáskenyér az ami, a reggelik Opel Astrája, nem akar BMW lenni vagy Volvo, meleg, finom laktató és garantáltan előhoz kellemes emlékeket mindenkiből. Egyszer  például táborozáskor túl zsírosat kaptam, ebből a mennyi mannából és az étel a gyomromba kerüléstől számított öt percen belül retúrjeggyel érkezett vissza, berúgta a nyelőcsövem zárt ajtaját és a feldolgozódás egy teljesnek nem mondható változatában szót kért a padlótól, mindez természetesen a tábor étkezdéjének előterében történt és jó sokan látták.  Ezt követően egyértelművé vált számomra, hogy nem bírom a zsíros ételeket.

Ebédem:

Brokkolis- paprikás szaftos csirkemell

Az elkészítéshez a hagymát feldaraboltam és zsíron dinsztelni kezdtem, az üveges állag elérésekor rádobtam a felkockázott csirkemellet és együtt pirítottam. A brokkolit rózsáira szedve sós vízben külön megfőztem, majd pedig amikor a csirkemell megpuhult rátettem, azért, hogy az ízek vegyüljenek, görög joghurtba fűszereket (szerecsendió, majoránna, paprika, bors) és a magyar néplélektől elválaszthatatlan gulyáskrém-erőspista kombóval elkevertem és ráöntöttem a zöldséges csirkére. A szín kedvéért még egy kápia paprikát is feldaraboltam, de azt roppanósra  szerettem volna hagyni,  azonban az élet és a gáztűzhely más sorsot szánt a paprikának, összességében egy kellemes tavaszi és könnyű tétel lett  a végeredmény, amit itt mutatok:

 A tegnapi napom gasztrónómiai túlkapása a banános palacsinta lett. Gyerekkoromból felrémlett egy emlék, hogy egyszer milyen finomat ettem és megpróbáltam emlékezetből és tapasztalatból rekonstruálni. Majdnem sikerült. Az ilyen esetekre találták ki azt a megoldást amellyel bármely elb...szott desszert feldobható: ez a vanília puding és az apróra vágott gyümölcs és annak hangoztatása, hogy valami különlegesre vágytam.  Angolóra előtti esti programnak szánom a befejező műveletet, holnap mutatom.

Ölelés:

BMW