Irtózom ettől a szótól, mert mindig azt az érzést kelti bennem, hogy valamely ételből elvész egy olyan összetevő, amelytől az egész finom, illatos, omlós, lágy vagy egyszerűen csak sok.

A túrógombócom a gyatra minőségű túrók áldozatul esett volna, ha nem keresek egy olyan receptet, amely más módot nem ajánl a túrógombóc elkészítésére. Tepsis! v..ze tepsis! Valószínűleg csak nekem új, de annyi baj legyen.

Hozzávalók: Fél kg túró (a legkevésbé rossz fajtából) búzadara negyed kilogrammonként 1 dl (a gyakorlatban, amíg sűrű, de formázható állagú lesz) 2  egész tojás, reszelt citromhéj, édesítőszer.  Az összetevőket alaposan összedolgoztam és mivel  negyed órával megelőzően néhány gombóc a lobogó vízben lelte halálát, ezért a kapcsos tortaformát kibéleltem sütőpapírral és  a  formába gombócoltam a maradék masszát. A tetejére  pedig görög joghurtból, tojásból, vanília aromából és citromhéjból álló öntetet készítettem, amellyel nyakon öntöttem és alsó-felső sütéssel 180 fokon kb. 20-25 percig avagy ránézésre átsült állapotig sütöttem.

Az eredményt mutatom itt:

Ízében finom, állagában kevéssé a hagyományos változattól kevéssé eltérő eredménye lett a kísérletnek, de  a pirított prézli most elmaradt és annyira nem is hiányzott. A túrógombócot véleményem szerint nem tette tönkre ez a változtatás.

Ölelés

BMW