Forrás:Pexels

Fesztiválozni fantasztikus érzés, megélésemben az öröm, a felszabadultság és a nyár ünnepe. Az utóbbi 25 év nagyon jót tett a fesztiválkultúrának, eléggé izgalmas időszak volt ez mindannyiunk számára. Az ismert zenei fesztiválok mellett, megjelentek a különböző tematikus kis vidéki fesztiválok, mint például palacsinta, bor, komolyzenei, ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy a fesztivál az utóbbi időkben ugyanolyan hívószó lett, mint annak idején a  „kézműves” kifejezés.

Idén Everenessen voltam, ahol a lélek és a tudat pallérozása cél a balatonparti mulatkázás mellett. Nincs rá szó, hogy mennyire szerettem és milyen mélyen feltöltött lelkiekben. Idén az egész hetet ott töltöttem. Sátoroztam, nem a különös romantikája miatt, hanem azért mert a költségeket, így viszonylag ésszerű keretek között sikerült tartani.

Szerettem, hogy a „spiri-szcéna” széles értelemben vett legjobbjai képviseltették magukat. Nagy hatással voltak rám Gánti Bence klinikai szakpszichológus integrál szemléletű előadásai. Imádtam a Quimby előadójának Varga Líviusnak az előadását, egy alázatos, bölcs szeretetreméltó lélek. Soma mama előadása és az általa tartott szeretetmeditáció mélyen megindító volt és napokig éreztem, annak pozitív hatásait, valamint azt, hogy mindenkinek csak egy pici szeretetre és elfogadásra van szüksége ahhoz, hogy jobban érezze magát. Mivel az ember társaslény, ezért nemcsak a saját magának adott szívbéli törődés, hanem a másoktól érkező apró kedves gesztus, illetve szeretetkifejezés is hozzátesz az általános jóérzéshez. A beyond contact foglalkozás azt segíti elő, hogy azon mély traumák gyógyulni tudjanak, amelyek szavak segítségével már nem tudnak feloldódni, viszont a mozgás, az óvatos, szeretettel teli kapcsolódást segítő gyakorlatok a saját magunkkal és külvilággal való egészséges kapcsolódást is segíti, mindezt Szeretettnek, megtartottnak, öleltnek lenni oly jó. Bízni, önbizalomra törekedve megélni az életet, hosszú és kitartó munka tud lenni, de megéri elindulni az úton.

Szóval az Everness hozta mindezt, idegenekkel egy asztalnál reggelizést, vacsorázást, ismeretlenül is egymásramosolygást, előadást, zenét hallgatást, egyszerűen csak azt, hogy nem lökdösődött senki ész nélkül vagy szükségtelenül, nyilván egy szép megélés idealizált képei ezek, de a lényeg ez. Nem rohant senki sehová, volt és nem akarta a másik embert puszta létezésében megsemmisíteni.

Néha meg kell állni, le kell lassulni, annak ellenére is, hogy a lábunk még vinne, egyszerűen csupán azért, mert  érző emberek vagyunk. Te is, én is, mindenki.

Öleléseim:

BMW