Január, február itt van a nyár....

 

A február a maga szürkeségében, esősségében egészen gyorsan eltelt, eközben én magam folyamatosan újjászületek. Vannak válaszaim az élet kihvásaira, persze az is előfordul, hogy elfogynak a szavaim, de a lényeg, hogy egy pillanatra sem engedtem el a saját kezem.

Megérkezett a séta az életembe, örömet, izzadtságot és kisímuló idegrendszert hozott. Fél órát tudok sétálni, persze a nemlétező testrészeimből is folyik a víz miközben sétálok, de egy másodpercre sem keserít el vagy tántorít el a céljaim véghezvitelétől.  Most éppen #couchto5k

A februári lépésszámláló összesítésben azt mutatta, hogy  95 506 lépést tettem magamért. Fck yeah!!!! A reggeli jógagyakorlásom sietős, néha nagyon nem esik jól, de igyekszem átpasszírozni magamon a napüdvözlet mozdulatait. Mivel csodás, kreatív barátaim vannak, ezért egyik este online közös futás volt a program. Imádtam, röhögtünk, beszélgettünk és mozogtunk.

A héten többször főztem úgy emlékszem, az viszont biztos, hogy minden ebédem főtt étel volt csodás érzés. A legutóbbi alkalommal a fagyasztóból elővettem egy  csomag mirelit halat és paprikáslisztben megforgatva kisütöttem, semmi fakszni csak én és a finom , vékony sós, fűszeres sült kéreg és a hal. Készítettem hozzá tzatzikit és végre nem spóroltam ki a kaprot belőle. A tzatzikit a gasztronómia, ezen belül is a salátaevés ünnepének tartom, szaftos, sós, hűsítő és majdnem minden sült ételhez passzol nem az az átlagos fojtós szörnyűség, ami bár nagyon trendi és egészséges, de ehetelen. (sorry not sorry)